Indítok egy sorozatot! Innentől kezdve minden hónapban bemutatok neked egy szezonális zöldséget vagy gyümölcsöt. Összeszedem neked, hogy miért hasznos, miért jó, és még receptet is hozok, sőt, ha minden jól megy, megmutatom azt is, hogy amit én készítettem, milyen lett. Ez is, mármint a szezonális és hazai termények vásárlása és fogyasztása fontos eleme a nulla hulladékos életmódnak. Hogy miért? Sorolom:

Tegnap megérkezett a Laica várva várt gigantikus méretű vízszűrő kancsója!! És tényleg hatalmas! Pedig, amikor nézegettük, hogy mekkorák vannak, még kicsit csalódott is voltam, hogy csak ekkora a legnagyobb. De rá kellett jönnöm, hogy ez is épp elég, főleg, ha akkor kell megemelni, amikor épp tele van vízzel.

Nagy piros pont az Ökokuckónak, hogy mindenféle szatyor, nejlon meg műanyag nélkül egy láthatóan sokadszorra használt dobozban küldték, és az üres tér kitöltésére is karton darabokat használtak! A számlát is szép barna, újrahasznosított papírra nyomták. Komolyan, jó érzés ilyet kézbe venni :)

Kár, hogy maga a kancsó a saját dobozán belül egy extra neylon zsákban csücsült, ez szerintem indokolatlan. Ahogy az egyesével csomagolt szűrőknél is szerintem lenne megoldás műanyag csomagolás nélkül is. Na de lépjünk túl ezen.

tegnap volt a fiam szülinapja. férjem kérdezte, hogy mibe csomagolja az ajándékokat, van-e már erre is valami hulladékmentes megoldásom. rögtön elkezdtek pörögni a fejemben a pinteresten meg a facebookon látott leleményes, újrahasznosítós ötletek, de este 11-kor hirtelen semmi nem volt kéznél, max egy lejárt Lidlis újság lapjait lehetett volna felhasználni. az valahogy nem passzolt volna a kis háromévesemhez. miért nem jutott ez hamarabb eszembe?- dünnyögtem magamban. maradtunk a cuki kisállatos csomagolópapírnál. aztán arra gondoltam, hogy ez így apránként, hogy mindig felmerülnek majd újabb és újabb területei a háztartásnak, az életünknek, ahol még rengeteg tennivaló lesz, ez egy hosszú folyamat, és nem kellene rosszul éreznem magam azért, mert nincs mindenre egyből egy hiperszuper zéróvészt megoldásom. majd lesz. egyszerre csak egy lépés. a cuki állatos papír persze szépen szét lett tépve, de legalább a szelektív kukában landolt. már ez is valami.

(forrás)

Ha jól emlékszem, az első vízszűrő kancsónkat még a nászajándékba kapott médiamárktos utalványból vettük. Nagyon szerettük használni, mert mindketten sok vizet iszunk és szűrt vizet tettünk a kávéfőzőbe, ezt használtuk főzéshez is. Aztán amikor a férjem szüleinél laktunk, a miénk dobozba került, de szerencsére nekik is volt, így ott is szűrt víz volt mindig. Most viszont, hogy 5 hónapja újra saját háztartásban élünk, előkerült ugyan a kancsónk, de az egyik legmagasabb polcon pihen. Hogy miért? Mert kicsi… olyan kancsónk van, ami egyszerre 1,5 liter vizet tud szűrni, és ez elég kis mennyiség, tekintve, hogy már hárman isszuk, én tényleg sokat iszom, és mindennap főzök is. Szóval túl sokszor kell megtölteni és várni, hogy átfolyjon. Macera. Nem vagyok büszke rá, de az utóbbi időben elég sok PET palackot halmoztunk fel. Ezt megelégelve végül úgy döntöttünk, hogy kell egy nagyobb kancsó. Szerencsére gyártanak is nagyobb méretet. Mielőtt azonban gyorsan levennénk a polcról megint egyet csak úgy találomra, kicsit utána akartam olvasni, mert őszintén szólva azt sem tudom, hogyan működik. Azt meg pláne, hogy miben különböznek egymástól a polcon egymás mellett sorakozó kancsók, szűrők és gyártóik.

Miért jó egyáltalán a vízszűrés?

Te iszol csapvizet? Jóízű? Akkor mázlid van! Nálunk például reggel kifejezetten borzalmas íze van. Ha teát főzök, vagy szörpöt csinálok, akkor még elmegy, de magában nem iszom meg (a férjem szerint még a kávét is elrontja). Napközben viszont egész jó. A másik dolog pedig, hogy annyi mindent hallani arról, hogy milyen nehézfémek, gyógyszermaradványok, hormonok vannak a vizünkben. Ha a szolgáltatók honlapját átböngésszük, biztosan találunk mérési adatokat, amelyek azt bizonygatják, hogy minden veszélyes anyag bőven a határérték alatt van. És bizonyára nem is okoznak gondot. De azért mégiscsak jobb nélkülük, nem?

Annyiszor hallottam, olvastam már ezt a kifejezést, hozzávetőlegesen tudom is, hogy mit értünk alatta, de mindig érdekelt, hogy pontosan hogy is van ez, hogyan lehet, egyáltalán ki lehet-e számolni az egyes emberek ökológiai lábnyomát. Amolyan tipikus, felkapott, környezetvédő körökben divatos fogalomnak tűnik, de lássuk, mi van mögötte.

A Wikipédia definíciója szerint az ökológiai lábnyom az a föld- és vízmennyiség, amely egy ember (vagy család vagy város vagy népcsoport vagy bármilyen társadalmi egység) fenntartásához és az általa termelt hulladék elnyeléséhez szükséges. Ez így még elég megfoghatatlan, hogy kell azt érteni, hogy mennyi föld kell ahhoz, hogy én például életben maradjak, és ne fulladjak bele az általam termelt szemétbe? A fogalom megalkotói azt állítják, hogy minden emberi tevékenységhez szükség van földre vagy halászati területre és ezeknek a területeknek az összegéből jön ki az ökológiai lábnyom. Ha még részletesebben akarjuk látni, hogyan tevődik össze, akkor 6 tényezőt kell megvizsgálnunk. Ezek a következők:

Akkor fussunk neki!

 Mi az, amit ezen az oldalon keresztül szeretnék megosztani veletek? Azt hiszem, három főbb csapásirány lesz:

1. szeretnék nektek megmutatni olyan megoldásokat, amelyekkel minden nap használt, eldobós dolgot cseréltem le moshatóra. Ezekről videókat fogok készíteni, hogy ténylegesen lássátok, miről beszélek. Arról is írok majd természetesen, hogy ez a sok mosás mit is jelent.
2. mivel nem szeretek kidobni olyat, ami még nincs a használhatatlanságig roncsolódva, kreatívnak kell lennem, hogy felhasználjam, amit csak lehet. Szeretnék sok ötletet összegyűjteni és veletek is megosztani ezen a téren. Tudom például, hogy a vécépapír guriga akár komposztálható is, de ha az embernek gyereke van - és nekem történetesen 2 is akad itthon - egy csomó jópofa dolgot lehet kezdeni vele
3. végül, de nem utolsó sorban van egy csomó téma, ami érdekel, aminek időről időre utánamegyek, elmélyedek benne, ezekről szeretnék majd itt is írni.

 Egyelőre ez a tervem. Aztán idővel majd persze alakulhat, bővülhet a lista. Szívesen veszem azt is, ha kérdeztek, írtok, feldobtok egy témát, amit körbejárhatok!

Mi az, hogy apránként? És miért csak kicsit kevesebb szemét?

Szerintem (hangsúlyozom, hogy szerintem) ez olyan, mint a fogyókúra meg az életmódváltás. Lehet, hogy van, akinek megy egyik napról a másikra úgy felkelni reggel, hogy mától mindent másként csinálok és tényleg tartós változást tud elérni. De én nem ilyen vagyok, nem így működöm, és többnyire azt látom magam körül, hogy másoknak sem megy, amikor fejjel mennek a falnak. Én abban hiszek, hogy a gyökeres változáshoz idő kell, hogy az ember megszokott mozdulatai, bevett szokásai nem fognak egyik napról a másikra megváltozni. Vagy ha mégis képesek vagyunk venni egy óriási fordulatot, akkor az új annyira új lesz, hogy nagyon hamar feltöri a sarkunkat és elmegy a kedvünk az egésztől.

Ezért én a hulladékmentes életmód felé is inkább kisebb de annál biztosabb lépésekben haladok. Egyetlen csomag mosható arctisztító koronggal kezdtem. Persze akkor még nem is gondolkodtam ilyen nagyban, csak megtetszett az ötlet. Aztán addig nyüstöltem anyukámat, míg varrtunk pár szütyőt, hogy legyen mibe tenni a pékárut meg a zöldségeket a Lidliben. Aztán ez az egész szépen lassan beszippantott, és ma már lelkesen akarok egyre több mindent változtatni, újítani.

A másik dolog, hogy feleségként és anyaként nem csak rólam van szó. Ha azt szeretném elérni, hogy a férjem is lelkes legyen, ne csak elszenvedője a dolgoknak, és hogy a gyerekeim számára ez legyen a hétköznapi norma, az alap, az kell, hogy számukra is emészthető, elfogadható, sőt szerethető módon csempésszek egyre több zéróvészt megoldást az otthonunkba, az életünkbe.

És igen, ott van az a tény is, hogy ha most úgy döntenék, hogy holnaptól semmi műanyagnak vagy semmi feldolgozott élelmiszernek nincs helye nálunk, hát az kapásból sok minden lenne csak épp hulladékmentes nem. Vannak műanyag szívószálaink, műanyag eszközök a konyhában, a fürdőben, van gyorsrizs, műzlik, félkész mirelit kaják, bébiételek és még sorolhatnám. Nem fogok most mindent kihajítani, mert azzal csak termelném a szemetet, nem csökkenteném a mennyiségét. De szép lassan majd ahogy ezek fogynak, igyekszem lecserélni a műanyagot fémre vagy fára, és jobban odafigyelni, hogy mit veszek, mit főzök, mit teszek a családom elé az asztalra.

Ez az apránként. Ez vagyok én.