Annyiszor hallottam, olvastam már ezt a kifejezést, hozzávetőlegesen tudom is, hogy mit értünk alatta, de mindig érdekelt, hogy pontosan hogy is van ez, hogyan lehet, egyáltalán ki lehet-e számolni az egyes emberek ökológiai lábnyomát. Amolyan tipikus, felkapott, környezetvédő körökben divatos fogalomnak tűnik, de lássuk, mi van mögötte.

A Wikipédia definíciója szerint az ökológiai lábnyom az a föld- és vízmennyiség, amely egy ember (vagy család vagy város vagy népcsoport vagy bármilyen társadalmi egység) fenntartásához és az általa termelt hulladék elnyeléséhez szükséges. Ez így még elég megfoghatatlan, hogy kell azt érteni, hogy mennyi föld kell ahhoz, hogy én például életben maradjak, és ne fulladjak bele az általam termelt szemétbe? A fogalom megalkotói azt állítják, hogy minden emberi tevékenységhez szükség van földre vagy halászati területre és ezeknek a területeknek az összegéből jön ki az ökológiai lábnyom. Ha még részletesebben akarjuk látni, hogyan tevődik össze, akkor 6 tényezőt kell megvizsgálnunk. Ezek a következők:

1. Szén lábnyom: A fosszilis erőforrások elégetéséből, a földhasználat-változásból és kémiai folyamatokból keletkező CO2 elnyeléséhez szükséges erdőterület nagysága.
2. Legelő lábnyom: Annak a területnek a nagysága, amely a hús- és tejtermékekért, irháért és gyapjúért tartott állatállomány eltartásához szükséges.
3. Erdő lábnyom: Az éves rönkfa-, papíralapanyag-, faáru- és tűzifa-felhasználás alapján becsült terület.
4. Halászati lábnyom: A különböző tengeri és édesvízi fajok halászati adatai alapján, valamint az újratermelési igényeik alapján becsült érték.
5. Szántó lábnyom: Az emberi fogyasztásra, állati takarmányozásra és bioüzemanyagok előállítására termelt növények termesztésének területigénye.
6. Beépített területek: Az emberi infrastruktúrához (pl. közlekedés, lakások, ipari létesítmények, vízi erőművek tározói) szükséges földterület nagysága.

(forrás)

Ezen a magyar oldalon, egy gyors kérdőív után a saját lábnyomunk is kiszámítható, hát megmondom őszintén, az eredményem hervasztó… de mielőtt elárulnám, álljon itt egy kis statisztika, hogy a saját számaink a nagy egész részeként is értelmezhetőek legyenek.

Figyelembe véve a biológiailag aktív föld- és vízterületeket az egy emberre jutó mennyiség 1,8 hektár. Azt mondják a statisztikák, hogy 1961-ben az átlagos emberi lábnyom 0,88 hektár volt, ma viszont ez a szám már 2,2 hektárnál jár! Ez egyrészt 2,5-szeres növekedés, másrészt jóval túl van a határértéken, ami azt jelenti, hogy nagyságrendekkel több erőforrást használunk, és több hulladékot termelünk, mint kellene.

(forrás)

Mutatok pár érdekes számot még a Wikipédiáról:

A tíz legnagyobb ökológiai lábnyomú ország 2004-es adatok szerint:

1. Amerikai Egyesült Államok: 9,57 ha
2. Egyesült Arab Emirátusok: 8,97 ha
3. Kanada: 8,56 ha
4. Norvégia: 8,17 ha
5. Új-Zéland: 8,13 ha
6. Kuvait: 8,01 ha
7. Svédország: 7,95 ha
8. Ausztrália: 7,09 ha
9. Finnország: 7,00 ha
10. Franciaország: 5,74 ha

A 10 legkisebb ökológiai lábnyomú országok 2004-es adatok szerint:

1. Örményország: 0,75 ha
2. Pakisztán: 0,67 ha
3. Etiópia: 0,67 ha
4. Tadzsikisztán: 0,65 ha
5. Burundi: 0,63 ha
6. Kongó: 0,62 ha
7. Haiti: 0,62 ha
8. Nepál: 0,57 ha
9. Mozambik: 0,56 ha
10. Banglades: 0,50 ha

Ez a táblázat pedig térségenként mutatja az ökológiai lábnyom valamint a biológiai kapacitás mértéket (ez a rendelkezésre álló föld mérete), valamint az ezek különbségeként adódó ökológiai hiányt. Elég jól kirajzolódik, hogy Afrika az egyetlen, ahol nem használnak több föld- és vízterületet, mint ami rendelkezésre áll.

Elég riasztó számok, nem? Na, te kiszámoltad már, hogy a te lábnyomod mekkora? Az enyém 3,28 hektár. Több mint egy hektárral több, mint a határérték. Ez leginkább a húsfogyasztás miatt adódik, ugyanis mi családilag elég sok húst, tojást és tejterméket fogyasztunk. Jogsi nélküli gyerekekkel itthon levő anyukaként a közlekedéssel nem fogyasztok sokat és a hulladéktermelésre is figyelek. De bőven van hova fejlődni.

(forrás)

Ahogy a témában olvasgattam, két másik lábnyomra is rábukkantam, ezekről én korábban nem hallottam, de jó, hogy most már ez is számszerűsíthető. Ez a kettő a vízlábnyom és a karbonlábnyom. Míg ez előbbi az emberiség vízfogyasztását (közvetlen és közvetett) hivatott mérni, addig az utóbbival az ember különféle tevékenységeknek köszönhetően a légkörbe jutó üvegházhatású gáz mértéke számosítható.

A Megújuló Energiapark oldala említ egy statisztikát, mely szerint vízfogyasztás terén Magyarország nincs rossz helyen a maga 750 ezer liter/fő/év értékével, mert az átlag 1,24 millió liter/fő/év és például az USA fogyasztása ennek a duplája (2,48 millió liter/fő/év). Keresgéltem még részleteket a vízlábnyomról, amikor belebotlottam egy nagyon jól megírt és sokkoló összefoglalóba a Föld Napja Alapítvány oldalán. Melegen ajánlom, hogy olvasd el ezt is. Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek eddig még soha nem jutott eszébe belegondolni, hogy vajon mennyi vízre volt szükség a rajtam lévő pingvines zokni vagy kötött kardigán előállításához. Kedvcsinálónak álljon itt egy részlet a cikkből:

„A közvetett vízfogyasztás jelentős mértékben növeli vízlábnyomunkat. Például egy csészényi kávé termelése, feldolgozása, szállítása 140 liter, 1 kg marhahúsé átlag 13 000 liter vizet emészt fel az állatok etetésére használt termény vízigényét is beleértve, mire asztalunkra kerül. 1 pohár tej előállítása 200 liter vizet, 1 szelet kenyér 40 liter vizet, 1 szem alma termesztése 70 liter vizet, 1 darab hamburger 2400 liter vizet, 1 farmernadrág gyártása 8000 liter, 1 darab mikrochip előállítása 32 liter vizet igényel. (Összehasonlításként: egy teli fürdőkádnyi víz 140 l, ennyit igényel 1 csésze kávé előállítása.)

…

Ha 1 milliárd fogyasztó mindegyike 2 új pamutpólóval kevesebbet vásárolna évente, az így megtakarított víz árával 4,6 millió ember éves élelmezését lehetne fedezni.”

A karbonlábnyomról egy jó kis illusztrációt mutatok, elég beszédes.

(forrás)

Nem tudom, mindezek után te hogy vagy vele, de én kicsit leültem ezektől a számoktól. Az folyik folyton a tévéből, a netről, mindenhonnan, hogy ajjaj, nagy a baj, megöljük a bolygónkat, de eddig én ezt ennyire számosítva nem láttam. Megdöbbentő az az ütem, ahogyan feléljük az erőforrásokat és élhetetlenné tesszük a saját életterünket. Ha te is kedvet kaptál, ha rád is ösztönzően hatottak a száraz tények, akkor remélem, hogy tudok majd pár ötlettel szolgálni ezen a blogon. Addig is itt van pár, amit már holnap elkezdhetünk: http://fna.hu/mittehetsz/hetikihivas

Neked mi volt vagy mi lesz az első lépésed egy hulladékmentesebb jövőért?