tegnap volt a fiam szülinapja. férjem kérdezte, hogy mibe csomagolja az ajándékokat, van-e már erre is valami hulladékmentes megoldásom. rögtön elkezdtek pörögni a fejemben a pinteresten meg a facebookon látott leleményes, újrahasznosítós ötletek, de este 11-kor hirtelen semmi nem volt kéznél, max egy lejárt Lidlis újság lapjait lehetett volna felhasználni. az valahogy nem passzolt volna a kis háromévesemhez. miért nem jutott ez hamarabb eszembe?- dünnyögtem magamban. maradtunk a cuki kisállatos csomagolópapírnál. aztán arra gondoltam, hogy ez így apránként, hogy mindig felmerülnek majd újabb és újabb területei a háztartásnak, az életünknek, ahol még rengeteg tennivaló lesz, ez egy hosszú folyamat, és nem kellene rosszul éreznem magam azért, mert nincs mindenre egyből egy hiperszuper zéróvészt megoldásom. majd lesz. egyszerre csak egy lépés. a cuki állatos papír persze szépen szét lett tépve, de legalább a szelektív kukában landolt. már ez is valami.