Az előző írásom a tökéletlen bevásárlásról sokatoknak tetszett, és azt gondolom, ennek csupán annyi az oka, hogy mind ugyanezzel szembesülünk nap mint nap. Többé-kevésbé tisztában vagyunk a vészjósló kutatási eredményekkel, az aktuális helyzet kulcsfontosságával, a lehetőségeinkkel. Gyerekeink vannak, vagy legalábbis tervezzük őket, álmodunk róluk, vágyunk rájuk. Érezzük a felelősséget. De emberek is vagyunk, akik néha elfáradnak, néha szétszórtak, néha nem elég céltudatosak, néha csak lusták. Ezer olyan színtere van az életünknek, amiben nap mint nap helyt kell állni, és hát tudjuk, hogy nem lehet ott az ember fejbe mindig mindenhol 100%-osan. És ha hibázunk, akkor az nagyon pocsék érzés. Ha csak a hulladékmentesebb irányra való törekvésemet nézem, nálam pl ilyenek szoktak becsúszni: