Megfogadtam magamnak, talán még le is írtam valamikor az elején, hogy a befuccsoló próbálkozásaimról is fogok írni. Mégha cikis is :) Hát úgy tűnik, hogy eljött az első ilyen ideje.

Ismeritek a luffatököt? Mostanában nagyon menő zerowaste körökben ezzel mosogatni és takarítani. Én először Tóth Andinál olvastam róla, és megtetszett az ötlet. Szereztem is egyet, egy kis mosogatókefe társaságában, és azóta ezzel mosogatok. Terveztem már erről is írni bővebben, fogok is. A lényeg, hogy annyira belelkesültem luffa-ügyben, hogy kitaláltam, ültetek és termesztek magamnak, hogy jövő ilyenkor már a saját luffáimmal mosogathassak. Juhúú. Az egész nem is tűnik olyan ördöngös dolognak Andi videóit nézve.

Akkor nekiláttam magot keresni. Hát ez feladta a leckét, ugyanis a helyi gazdaboltokban, de még a Bauhausban sem lehetett kapni. Még jó, hogy az egyik legkedvesebb barátnőm talált, és rám is gondolt, így 6 cuki magocska tulajdonosa lettem. Ahogy Andi is javasolta, valamikor március elején el is ültették itthon a fiúk a magokat. Megkerestem nekik a legnaposabb ablakpárkányt, és gondosan locsolgattam őket minden nap. És láss csodát, ma egy hónapja ki is bújt az első, végül a hatból összesen 4! Odáig voltam, mert még Andinak is csak 10-ből kettőt sikerült összehozni. A palántácskák szépen erősödtek, egyet vissza is juttattam a barátnőmhöz, mondván, nekem nem fog kelleni ennyi. Annyira boldog és büszke voltam, korábban sohasem voltam túl sikeres a növényeket illetően, az orchideáim is csak azért élnek még, mert anyósom gondozza őket :) 

Lényeg a lényeg, annyira nőttek, hogy már kezdtek teljesen összegabalyodni, kicsi lett nekik a hely, és amúgy is megjött a tavasz, szóval úgy gondoltuk, ideje kiköltöztetni őket. Sikerült egy kellően rideg napot választanunk a költözésre, és hiába tette bele a férjem minden kreativitását és szeretetét az ágyás létrehozásába, hiába tettem őket a tőlem telhető legnagyobb gonddal a földbe, mára már egyértelmű, hogy ebből nem lesz sikersztori :( Minden valószínűség szerint elsiettük a dolgot, és túl hideg volt még nekik. Sikerült a leghidegebb éjszakák előtt kiültetnünk őket. Bármennyire is nagynak és erősnek tűntek, teljesen kinyiffantak... 

Annyira szomorú vagyok!!! Persze, ez jó lecke volt, most már tudom, hogy ezek a tökök érzékenyek a hidegre. Most újra magot vadászom, még nem késő, hogy nekifussunk még egyszer, aztán meglátjuk. Hátha lesz még saját termesztésű tökből mosogatószivacsom :)