A kérdés teljesen jogos. Miért váltanánk vissza valami évtizedekkel meghaladott dologra, amikor létezi gyors, egyszerű, modern megoldás? Rögtön erre is válaszolok, de előbb nézzük meg közelebbről az eldobható pelenkát.

Az 1900-as évek közepén óriási dolog volt, amikor feltalálták. Nem is egy, de rögtön két feltalálót is emlegetnek a pelenka kapcsán, akik lényegében egyszerre csak a világ két távoli pontján elégelték meg a pelenkák állandó suvickolását, vasalását, teregetését. Az egyikük, Marion Donovan 1946-ban Amerikában unta meg a dolgot és kapta le a zuhanyfüggönyt és gyártott a segítségével nedvességálló pelenkákat. A másik hölgy, Valerie Hunter Gordon 1947-ben Angliában fejlesztette ki a maga Paddi névre keresztelt verzióját, amely 2 részből állt: egy eldobható, gyapjúval bevont betétből és egy patentos műanyag külsőből, amit régi ejtőernyőkből varrt (mennyire zerowaste megoldás! :)).

Első nekifutásra egyikük sem lett sikeres, ódzkodtak az emberek ettől az újítástól, évek kellettek, mire nagyobb cégek elkezdték forgalmazni a pelenkákat. Az első Pampers pelenkákat is csak 1961-ben tették ki az üzletek polcaira, de még akkor is annyira idegenkedtek tőle, hogy azt sem tudták az üzletek, hova tegyék: hol a háztartási osztályon, hol az élelmiszerek, vagy a papíráru között, hol pedig a kozmetikumok polcain bukkantak fel a csomagok. Egészen a nyolcvanas évekig a pelenka leginkább úri huncutságnak számított, az ára ugyanis csak egy szűkebb réteg számára tette elérhetővé az általa biztosított kényelmet. A 90-es években azonban végre rohamos növekedésnek indult a piac, így az árakat is sikerült lenyomni, és sokkal szélesebb körben vált elérhetővé. Magyarországon is valamikor a 80-as évek vége felé kezdett egyre népszerűbbé válni, apum a mai napig emlegeti, hogy én az első névnapomra egy csomag zöld Pamperst kaptam, és hogy ez akkor, 1987-ben óriási dolognak számított.

Arra is fontos kitérni, hogy az eldobós pelenka nem csak leegyszerűsítette az anyukák életét, de a babák egészségének is jót tett, ugyanis akkor tájt még nem volt mindenhol elterjedve a textil pelenkák kifőzése vagy a megfelelően sűrű időközönkénti pelenkacsere gyakorlata, így sokszor jelentek meg kiütések, alakultak ki fertőzések a babapopsin. Az eldobható pelenka ezeket a problémákat is egycsapásra megszüntette.

Hol van itt akkor a probléma? Első körben nem is a termelődő szemétre hívnám fel a figyelmedet, hanem a mai modern pelenkák összetételére. Míg hetven éve megtette a cellulóz, a pamut, a flanel és némi zuhanyfüggöny, addig mára ezek a pelenkák már bonyolult rendszerekből állnak, és különböző műanyagok segítségével teszik a pelenkázást hiperszuper élménnyé. A pelenka legfelső rétege, ami a babapopsival közvetlenül találkozik, egy nedvességelvezető réteg, amelynek az a feladata, hogy a nedvességet minél gyorsabban a pelenka belsejébe juttassa, és minél tovább száraz érzetet biztosítson a popsinak. Szuper, nem? Igen ám, csak hogy ez nem más, mint valamilyen selymes tapintású műanyag, legtöbbször polietilén-fólia. Ez már így nem hangzik olyan jól. A pelenka belsejében pedig egy még kevésbé szimpatikus anyag foglal helyet: nátrium-poliakrilát golyócskák meg némi cellulóz. Ezek a kis golyók a felelősek azért, hogy az érkező nedvességet zselésítsék, így a pelenka belseje tetemes mennyiségű nedvesség eltárolására válik alkalmassá. Ezek mind szuper dolgok és óriási találmányok, na de tényleg kisbabákra valóak? Az a kis harapdálni való cuki kerek babapopsi műanyagban csücsül élete első 3 évében? Azt gondoltad volna, hogy a pelenkázásnak csakis azért elengedhetetlen és állandó kelléke a popsikrém, mert ez a rengeteg műanyag és mesterséges anyag, ami a pelenkákban van, kikezdik a babapopsit? Nagyon sok babának csak azért lesz piros a kis popója, mert maga a pelenka irritálja. És talán még te is emlékszel, pár hete volt tele minden azzal, hogy Franciaországban rengeteg pelenkát átvizsgáltak, és szinte mindben gyomirtóra bukkantak. Ez azért elképesztő!

És ha ez még mind nem volna elég, itt van az eldobható pelenkák környezetre gyakorolt hatása. És ez még csak nem is korlátozódik a szemétre. Már maga a gyártás is óriási terhelést jelent, hiszen a cellulózhoz rengeteg papírra (ahhoz pedig rengeteg, egyes források szerint csak a pelenkagyártáshoz évi 1 milliárd fára), a fehérítéshez meg óriási mennyiségű vízre van szükség. Aztán a pelenkát remek műanyagba csomagolják, csücsül a boltok polcain, megvesszük, hazavisszük, használjuk. Jó esetben ázás nélkül megúszunk vele pár órát (vagy ha mázlink van, akkor egy egész éjszakát), és már repül is a kukába. Egy gyerek a pelenkás időszaka alatt kb. 7000 db pelenkát használ el, ami megközelítőleg 1 tonna. Ezzel a cuki pici babáink termelik meg a lakossági szemét 8-10%-át. Az okozott pár órányi nyugalom, és egyszerű pelenkázást követően az a pelenka még - most figyelj! - ÉVSZÁZADOKIG ugyanabban a formájában fog várni az enyészetre, mint ahogy te kihajítottad. Jól olvastad, évszázadok. Mert hála a szipiszupi műanyagoknak, nem fog lebomlani hamarabb. És ha belegondolunk, ez azt jelenti, hogy a valaha eddig legyártott összes pelenka még ugyanúgy köszöni szépen, jól van, és valahol, valamilyen szeméttelepen áll halomban. A tartalmával együtt. Mert ugye senki nem szedegeti ki a kakit a pelenkából, hogy az a csatornában végezze (állítólag a pelenkagyártók ezt ajánlják, de én soha sehol sem találkoztam még ezzel). Így válik az eldobott egyszer használt pelenkákból szépen lassan több millió tonnányi veszélyes hulladék. Egészen pontosan évente 18 milliárd pelenka kerül kidobásra, ami 2 milliárd tonnányi széklet, vizelet, papír és műanyag. Évente. Így kerül ki rengeteg vírus és baktérium a szeméttelepekre, és az arra járó állatok vagy éppen a talajvíz közreműködésével jutnak vissza hozzánk. Szuper! 

És itt még mindig nem értek véget az ellenérveim. Több kutatás is talált már összefüggést az eldobható pelenkák és a meddőség között. Ez pedig azért már elég ijesztő. És egy utolsó (mára): a pénz! Persze ez elég szubjektív, mert az eldobósoknál is nagyon nagy a szórás az egyszerűbb, olcsóbb és a hájtek nagymárkák között. A moshatónál meg aztán pláne. De amíg az eldobós pelenkával minden egyes pelenka árát nagyon hamar a kukába dobjuk, addig a mosható pelenkánk hónapokig, évekig dolgozik nekünk. Ráadásul a mosható pelenkákat eltehetjük a következő csemetének, vagy eladhatjuk, ha szobatisztult a lurkónk, így összességében még tovább csökken a pelenkára költött pénz. 

Nekem pedig van még egy nyomós okom mosható pelusokat használni, meg is mutatom:

Hát nem gyönyörű? :) Be kell, hogy valljam, hogy engem a gyönyörű színek és minták legalább annyira motiválnak, mint a fent említett tények és számok. De hát miért ne? Ki mondta, hogy ha moshatóra váltunk, akkor az csak nyűg lehet? Én is azt hittem, hogy ez egy csomó munka lesz, és igen, nyilván többet kell vele foglalkozni, mint az eldobóssal, de messze nem annyit, mint gondoltam. Nincs hosszas suvickolás, dörzsölés, nem is vasalok. Később fogok erről is írni egy bejegyzést.

Első körben most csak azt szerettem volna, ha kicsit tisztábban látsz a témában, ha te is megérted, hogy ez nem csak egy hippi hóbort, itt nem csak arról van szó, hogy unatkozom, és kerestem valami extra elfoglaltságot magamnak. Sőt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy éjszakára még mindig eldobósat használunk, és a fiammal sem kezdtem el moshatózni, mert nagyon remélem, hogy neki már csak hetei vannak hátra és leszokik róla. De már csak azzal is, hogy a lányomon mosható pelenka van, érezhetően sokkal kevesebb szemetet termelünk. És már ez is valami :) Tudod: apránként!

 Te próbáltál már mosható pelenkát? Mesélj!