Ma már szinte szitokszó, ha valami műanyagból van, holott a 19-20. században, amikor felfedezték a különböző műanyagokat és azok széles körben használhatóakká váltak, még mindenki boldog és elégedett volt. Senki sem gondolta, hogy eltelik 150 év, és ekkora mértékű, visszafordíthatatlan rombolást visznek majd véghez.

De hogyan is kezdődött? A legeslegelső műanyagot a Wikipédia szerint 1838-ban Victor Regnault állította elő, ez volt a PVC. Egy évvel később jött a gumi, az 1840-es években pedig a műbőr, linóleum és a vulkánfíber, és szépen lassan a többiek.

Ezek azonban még természetes alapú műanyagok voltak, így következő lépcsőként az 1900-as évek elejétől ezeket leváltandó kísérletekbe kezdtek, hogy nagy mennyiségben rendelkezésre álló, jó és állandó minőségű szintetikus alapanyagokat tudjanak előállítani. Az első ilyen, teljesen szintetikus műanyag a bakelit volt, melyet feltalálójáról, Leo Baekeland flamand vegyészről neveztek el. Ez a hőre keményedő műanyag nagyon gyorsan meghódította a világot, hiszen remek mechanikai tulajdonságokkal bír, ezernyi felhasználási lehetőséget kínált (azt tudtad, hogy a bakelit lemezeket soha nem gyártottak bakelitből? A régi lemezek anyaga a bakelithez hasonlóan fekete volt és viszonylag kemény, mint pl az akkori telefonkészülékek, és állítólag ezért ragadt a lemezekre is ez az elnevezés, holott azokat keménygumiból, majd később lakklemezekből gyártották). Egyeduralma a hőre lágyuló műanyagok 30-40-es évek közötti térhódításáig tartott, onnantól aztán beindult a műanyagipar, egyre több szintetikus anyag jelent meg, és mind több és több területen váltak a mindennapos használati tárgyak alapanyagaivá. Olyannyira, hogy ma már csak Európában 50 millió tonna műanyagot állítunk elő.

2015-ben elindult egy nemzetközi kutatás, hogy felmérjék körülbelül mekkora mennyiségű műanyaggal osztozunk a bolygón, mennyit termeltünk, használtunk, hasznosítottunk újra és dobtunk szeméttelepekre az 1950-es évek óta. Az eredmények elég hervasztóak. 1950 és 2015 között hozzávetőlegesen 8300 millió tonna műanyag került legyártásra, melyből 6300 millió tonna mára már hulladék (a többi még használatban van). Ennek a mennyiségnek csupán 9%-át sikerült újrahasznosítani, 12%át pedig elégetni (és ez nem csak a légszennyezés miatt borzasztó, hanem azért is, mert a műanyagok adalékanyagai égetéskor felszabadulva rákkeltő anyagként kerülnek a levegőbe!), a többi, a maradék pedig szeméttelepekre került. A tanulmány szerint, ha az előállítási és hulladékkezelési trendek nem változnak, 2050-re 12 000 millió tonna műanyag hulladékban fogunk csücsülni.

A műanyagok újrahasznosítása egy remek dolog lenne, ha kevésnek is tűnik az a 9% mégis ebben az egyenletben ez 600 millió tonna. Azonban az újrahasznosítás is csak késlelteti a műanyag szeméttelepekre vagy éppen az óceánokba kerülését. Akkor volna igazán hasznos, ha az elsődleges műanyaggyártás helyét vehetné át, ám ehhez még mindig nincs kellő infrastruktúra és tudatosság a rendszerben és bennünk. Igen, bennünk is, hiszen nagyon sok múlik azon, hogy az általunk szelektíven gyűjtött műanyag hulladék valóban megfelel-e az előírásnak. Sokszor találkoztam már azzal, hogy különböző településeken más és más faja műanyagokat lehet a szelektív kukákba bedobni. Értetlenül álltam a dolog előtt, sőt, azt gondoltam, nem mindegy?! és beledobtam azt is, amit amúgy nem volna szabad. Nem kellet volna. A rosszul gyűjtött műanyag majdnem olyan, mintha nem is gyűjtenénk külön. Az újrahasznosítás egyik leggyengébb pontja, hogy a különböző műanyagok keveredése miatt a létrehozott másodlagos műanyag sokkal silányabb minőségű, instabilabb szerkezetű, így a felhasználhatósága csekély ha nem épp nulla. És azért lehet, hogy míg itt bármilyen műanyag mehet a kukába, másutt meg csak a PET, mert nem mindegyik hulladékfeldolgozó cég rendelkezik ugyanazzal a technológiai háttérrel.

Nézz utána te is, hogy a településen, ahol élsz, a szelektíven gyűjtött műanyag (de ez az összes többi szemétre is igaz) pontosan milyen fajtákat jelent, mit szabad és mit nem szabad a szelektív kukáinkba tenni. Ha már időt és energiát fordítasz arra, hogy szelektíven gyűjts, akkor legyen is értelme, csináld jól!

És ha még egy lépéssel tovább akarsz menni, akkor próbáld csökkenteni azt a műanyagot, amit kidobsz. A műanyag hulladék jelentős része csomagolásokból származik (62%): PET palackok, nejlon zacskók, fóliák, joghurtos poharak stb. Ezeket kell megpróbálni visszaszorítani, újrafelhasználható alternatívákat találni, mert ezekkel látványosan csökkenthető a kukába kerülő műanyag. Nekem van egy kulacsom, ha elmegyek itthonról, abban viszek magammal vizet. A bevásárlásokhoz pedig már több kisebb-nagyobb szütyőm is van, ezekbe szoktam tenni vagy kérni a zöldséget, gyümölcsöt, pékárut. A következő lépcső az lesz, hogy már a henteshez is a saját dobozaimmal fogok menni, hogy a húst is abba kérjem, és nagyon szeretnék találni egy helyet a városunkban, ahol tejtermékeket is tudok saját edénybe, üvegbe kérni. Én egyelőre itt tartok.

Te vásároltál már csomagolásmentesen? Néztek rád kerek szemekkel, hogy miért nem jó neked a műanyag szatyor? Mesélj!