Talán ezzel kellett volna kezdenem az egész blogot :) most már mindegy, azért nem hagyom ki, hogy kicsit meséljek neked arról, hogy mi is ez az új trend, hogy trend-e vagy annál sokkal több, és hogy miért is van rá szükség, miért kell, hogy ne csak valami hippi hóbortnak tűnjön.

Kezdjük egy kis hulladék történelemmel. A hulladéktermelés egyidős az emberiséggel. Csak épp egészen másmilyen hulladékot termelt az ember mondjuk tízezer éve, mint ma. Amíg a természettel harmóniában éltünk, a keletkező hulladék is könnyen vált újra a természet részévé. Nem volt olyan, ami ne tudott volna újra hasznosulni, minden része volt a nagy körforgásnak.

De aztán beindult a fejlődés, és az egyre modernebb, egyre városiasabb élet a hulladéktermelést is teljesen átformálta: el kellett kezdeni foglalkozni azzal, hogy hova kerüljön a szemét, és mit csináljunk vele. Tudjuk, hogy a középkorban pusztító járványok jó részét az utcára hanyagul kitett szemét okozta. Nem volt még kialakult szokás, jobb ötlet híján az utcán landolt minden, amivel már nem tudtak vagy nem akartak mit kezdeni: mosóvíz, szennyvíz, szemét, elhullott állatok, hamu, trágya stb. Amikor végül felismerték, hogy ez mennyi baj forrása, elkezdett előtérbe kerülni a hulladékkezelés problematikája. Szépen lassan a világ minden táján kialakult egy rendszer, amelynek során a háztartásokban erre a célra kijelölt edényekbe gyűjtik a hulladékot, és a hét megjelölt napján kizárólag erre a célra szolgáló járművekkel begyűjtik azt, majd elszállítják a hulladékot a városokon kívülre, szeméttelepekre.

Én nem is gondoltam, de a szelektív hulladékgyűjtés sem egy friss találmány, már a 19. században több helyen is volt rá példa, hogy a hulladékot szét kellett válogatni. Érdekesség, hogy Párizsban ezt a szelektív gyűjtést egy Eugene Poubelle nevű úriember vezette be, aki a 19. század vége felé volt prefektus Párizsban. A kezdeményezése olyannyira népszerű és sikeres lett, hogy a szemét tárolására szolgáló edényeket róla nevezték el, és a mai napig ez a franciák legtöbbet használt szava a kukákra (la poubelle). Egyébként az ő rendszerében háromfelé kellett válogatni a keletkező hulladékot: rothadó, komposztálható dolgok; papír és textíliák; valamint üveg, kerámiák, és kagylóhéjak.

Az utcákat elborító szemét megszüntetésére voltak az idők során olyan kezdeményezések is, amelyek kevésbé bizonyultak hatékonynak vagy fenntarthatónak. A szelektalok.hu-n olvastam, hogy Amerikában például az 1800-a évek elején sok városban a malacok szabadon kószáltak mindenhol, mert megették a szétdobált szemetet az utcáról. Később már intenzív sertéstartás folyt kizárólag azért, hogy feletessék velük a nyers vagy felfőzött hulladékot. Egyes adatok szerint 1 tonna szemetet 75 sertés egy nap alatt eltüntetett. Máshol a keselyűk vadászatát tiltották be, amikor felfedezték, hogy ők is rengeteg szemetet elfogyasztanak. Szerencsére ezek nem voltak hosszú életű próbálkozások.

Ma pedig egy új korszakot élünk. A fogyasztói társadalom arra nevelt bennünket, hogy minden helyettesíthető. Nincs gond, mindig mindenből egyszerűen hozzájutunk egy újabb darabhoz. Minden lecserélhető, minden időleges, minden csak addig jó, amíg tökéletes. Ha a legkisebb sérülés is bekövetkezik, ne akard megjavítani, az túl sok vesződés, energia, idő, pénz, vegyél inkább újat. Mert megteheted! Pedig nem! Nem teheted meg!

Ma már a szelektív gyűjtés is kevés. Az évtizedek során oda jutottunk, hogy a szeméttelepeken halmozódó szemét lassan maga alá temet minket. Hiába gyűjtjük külön a műanyagot, összesen 9%-át sikerült újrahasznosítani, nagyon nagy része (évi cirka 8 millió tonna) az óceánokban landol. Egyes előrejelzések szerint, ha így folytatjuk, 2050-re többet fog nyomni az óceánokban úszkáló szemétrengeteg, mint a teljes halállomány. És ez csak egy az egyre nyomasztóbb és felkavaróbb adatokból, amikkel mostanában a műanyag-probléma kapcsán találkozni lehet. Nem fogok most többet ide kiírni, ez a videó remekül összefoglalja a helyzetet és szerintem nagyon gondolatébresztő, nézd meg:

Az egyetlen megoldás, amivel lehet ezen a tarthatatlan helyzeten javítani, ha visszafogjuk a szemét termelését. Ha megkeressük azokat a pontokat az életünkben, a mindennapjainkban, amikor mondhatjuk azt, hogy köszönöm, nem kérem, nincs rá szükségem. És amire pedig mégis szükségünk van, megkeressük a legkevesebb hulladékkal járó alternatívát. Mert szerencsére ezekből is egyre több van.

Hát erről szól a zero waste, a nulla hulladékos élet, a hulladékmentesség. Az új hobbim.